A monda szerint Magyarországon a szelídgesztenye Mátyás király idejében, a XV. században vált ismertté. Beatrix királyné hozta magával Itáliából. Ekkor vált Mátyás király kedvenc ételévé a gesztenyével töltött kappan, azaz a gesztenyével töltött kakas. A palotában a gesztenye kedvelt csemegének számított, sütve és mézzel ízesítve fogyasztották. A néphagyomány szerint Károly Róbert király öt szelídgesztenye-erdőt telepített Nagymarosra.
Nagybányán a szelídgesztenye volt az a nemes gyümölcs, amellyel a város tanácsa az erdélyi fejedelmeknek és magasabb beosztású főuraknak igyekezett kedveskedni. A feljegyzések szerint a város ebből a ritka gyümölcsből ajándékozott 1642-ben I. Rákóczi György erdélyi fejedelemnek is.
A szelídgesztenye Közép- és Dél-Európában ősidők óta él, és az itt élő embereknek már a történelem előtti időkben is fontos táplálékát képezte.
A rómaik úgy vélekedtek, hogy az ember számára ott vannak meg az optimális életfeltételek, ahol a szelídgesztenye megél.
